Tiszteletreméltó Cültrim Rinpocse 2008 nyarán Dordzse Szempa meghatalmazást és beavatást adott Taron, majd egy rövid a meghatalmazáshoz tartozó elvonulást is vezetett, utána pedig Szangye Menla meghatalmazást adott a Karmapa központban.

Az 5 napos elvonulás után Őszentsége a Dalai Láma születésnapja alkalmából Taron rendezett ünnepségen is részt vett, ahol a Rinpocse felesége valamint saját és fogadott gyermekei is részt vettek.

Számomra az elvonulás a következő momentum miatt maradt szó szerint felejthetetlen.

Az elvonulás végeztével amikor a hagyományoknak megfelelően megköszöntük Rinpocsének, hogy időt szakított arra, hogy tanítson és együtt gyakoroljon velünk, valamint felkértük, hogy amint a lehetőségei engedik látogasson el ismételten hozzánk, az elvonuláson résztvevők egyike, ha jól emlékszem Kristófnak hívták, Láma Csöpelhez fordult és azt mondta, neki lenne még egy utolsó kérdése, felteheti-e?

Láma Csöpel viccesen megjegyezte, hogy most amikor megköszöntük a munkát Rinpocsének és ő lezárta az elvonulást, ilyenkor kell még kérdésekkel zaklatni?

Rinpocse közben természetesen mosolyogva figyelte az előtte zajló idegen nyelvű beszédet, láthatóan nem értette miről is folyhat a párbeszéd.

Láma Csöpel közben egy hasonlattal próbálta meg illusztrálni a helyzetet:

- Miután a "melós" végzett a munkával, amire megkértük, mi azt leellenőriztük és el is fogadtuk, és ráadásul még ki is fizettük, néhány perc elteltével az esetek nagy részében nem fogjuk újra munkába. Nem?

Közben Rinpocse végig figyelte a közelében és tőle távolabb jelenlévők reakcióit, és látva a Láma Csöpel hasonlatára megjelent nevetést-morajlást, ő maga is elnevette magát. Majd a gesztusaiból ítélve megkérte Csöpel Lámát, hogy ugyan mondja már el mi történt.

A Láma Csöpel fordítása után Rinpocse Kristófhoz fordult és egy fejbiccentéssel jelezte, hogy felteheti a kérdést.

A kérdés így hangzott:

- Van egy vállalkozásom és a következőt vettem észre.

Van tíz darab pénz előttem, egymásra helyezve. Egyszer hozzám szólnak jobb oldalról, elfordítom a fejem, hogy megnézzem ki az, de nem veszek észre senkit, azonban mire visszanézek a pénzemre, már csak kilenc darab maradt, elnézek balra, hogy ki lehetett az aki elvette, de ott sem látok senkit, a legnagyobb megdöbbenésemre mire visszanézek a pénzemre már csak nyolc van ott, hát akkor most már meg akarom tudni ki vette el a bal oldalamról, elfordítom a fejem, de ott sincs senki. Visszanézek...... már csak hét van...... jobb oldalra kapom a fejem, ki volt az?...... ott sincs senki...... visszanézek 6 db van...... el akarom kapni ki az, aki a bal oldalamról lop, de mire odafordítom a fejem, már megint nincs ott senki...... 5 db maradt...... jobbra nézek...... 4 db maradt...... balra nézek...... 3 db maradt...... végül egy sem marad.

A végén a kérdés ez volt: Mit csináljak, ha újra ilyen helyzetbe kerülök? Hogyan tudom elkerülni ezt?

Rinpocse válasza... - amire tisztán emlékszem, mert miközben azt a néhány szótagot elmondta tibetiül, még ha akkor nem is sejtettem, miről is van szó, olyan könnyedséget és humort árasztott magából, hogy nekem már majdnem ennyi elég is lett volna - ... a blog végén! :-)

Túl sokat forgatod a fejed! Ha azt mondom óriási nevetés volt (mert amikor 30-40 emberből egyszerre tör ki a nevetés), akkor sem tudom lefedni a valóságot, mert tulajdonképpen még Láma Csöpelnek is csak néhány perc elteltével, a könnyeivel küszködve, folyamatosan kacagva sikerült csak lefordítani Rinpocse rövid...... de lényegre törő válaszát.